Után

Utolsó utáni bejegyzés.

Először is:

Geréb Ágnes szabadonengedésileg:

http://freegereb.org/

Másodszor:

stb.

Zsupsz!

A bicikli, együttes, család hármasból szinte csak az együttes maradt. Ami most velem történik, arról itt nincs kedvem írni.

Mindenkinek minden jót!

Ha véletlenül valahol csinálok blogot, majd ideírom a címét.

Mi van bazz? Tottál behalt ez a blog!

Érdekeltek

Most komolyan nagyon fájdalmas lenne, ha kiderülne, hogy minden, amit teszünk, nem jár semmiféle valódi következménnyel (metfizikaival, úgy értem, hogy a végén feldobjuk a pacskert aztán csókolom)?
Nem mintha hinnék benne, hogy a cselekedeteink következmény nélküliek. Sőt.
Csak ne tartsuk már alapból annyira fontosnak amit teszünk, teszegetünk.
Ja, hogy következmények nélkül nehéz lenne a jót cselekedni, és tartózkodni a rossztól? Hát ez van, tessék határozottnak lenni a jóban.
(Ennyit tudnék most mondani a morálfilzófiáról, vagy miről. Régen hogy érdekeltek ezek a dolgok. Most inkább a zene érdekel, meg a reggeli napsütés a villamosmegállóban, és Rózsa királyfi esete. Meg az alvás, de az most nagyon

Szeretem Hajnóczyt, de az azért a jóhiszemű fikcionálás határait súrolja, amikor azt írja, hogy hárman vesznek 70 üveg sört. De, az is lehet, hogy csak irígy vagyok.

Túl a vízen (vasárnap 3.)

Bármilyen nehezen is tekertem haza éjszaka a Balkán Hangjáról, bármennyire is le akartam szállni a Soroksárin a bicikliről, hogy toljam, mert olyan fáradt vagyok, vasárnap reggel fel tudtam kellni, és el tudtam indulni a fiúkkal Dunát nézni.

Laji Csárda északról
Kívételesen a csepeli oldalra mentünk, ahol még sosem jártunk. Illetve talán tavaly, vagy tavaly előtt voltunk ott strandolni.

Találtunk egy kompot. És még a csepeli oldalról kiszúrtuk a Laji Csárdát. Találtunk egy úszót is.
Átkompoltunk a soroksári oldalra, és mielőtt eljutottunk volna a Laji Csárdához, találkoztunk Szent Sebestyénnel.

Laji Csárda jól felszerelt horgászparadicsom. Villantók, műlegyek, botok, úszók, ami kell. Haltrófeák, házisör, amit tavasszal meg kell kóstolnom. A csárda előtt csónakikötő stég, a kertben üstben főtt a csalinak, vagy beetetésre szánt kukorica. Kár, hogy utálok horgászni.
Persze egyből a surányi áfész kocsma jutott eszembe. Milyen jó volt ott szilveszter előtt ücsörögni a gyerekekkel, a többiekkel. Jó meleget adott a kályha, talán fát is dobtunk rá Andrással. És ízlett a Bolyhos pálinka, a csajok tuti Hubertust ittak.

Szóval jövő taszra megvan a kenutúra elsődleges úticélja.

Az utolsó két kép alján azért van szürke csík, mert a telefonról töltöttem fel a picassa-ra, és ilyen lett. Nem tudom, miért. Elég bosszantó.

Az agyban

Volt már erről (Heligoland) a Massive Attack albumról egy másik szám is korábban. Az elmúlt napokban kb. 10-szer végighallgattam az egész lemezt, és egyértelműen az albumnyitó Pray for the Rain című szám a kedvenc.

Olyan régen (szombat 2.)

Nem is emlékszem.
Az Almássy száraz medencéjében bolgár, makedón, görög, szerb néviseletben kavarogtak az emberek. A parton zenekarok próbáltak, és fél perc alatt három különböző pálinkát kínáltak nekem. A barack nyert, aztán a slivovica.
A csodadoktorok egész este a büfé előtt rendeltek, és mindig volt sör. A csillagász srác azt mondta, hogy meg lehet úszni az univerzumon való gondolkozást épp ésszel is, és szerinte van valami a párhuzamos dimenziókban.
Velem mindenki kedves volt, adtak enni, inni, jókedvet, szeretetet, ölelést, kézfogást, jó beszélgetést. Nem tudom, mi köze van ehhez a Balkánnak, de jól esett.

(A Almássyt teljesen szétlopták. Az első szinttől feljebb hiányoznak a nyílászárók, nem működnek a vizes blokkok. A fűtést hatalmas gázos hőlégfúvók pótolják. Az alsó szinten mini játékterem. Mint egy hatalmas foglaltház, olyan volt, ahova beszabadul egy rakat páratlanritmus rajongó.)

Nem tudom, mit gondoljak Istenről. Elég, ha Ő gondol rólam valamit. Köszi! Szeretlek!

(Nagyjából ennyit tudnék most elmondani a hitemről.)

1. péntek

Hirtelen nem tudnék visszaemlékezni mi történt szerda, vagy csütörtök este. Pontosabban valamelyiken a kettő közül megnéztem a Lány a hídon című francia filmet. Vanessa Paradis játszik benne, és amikor levágják a haját rövidre, akkor elég izgalmas lesz. Mármint a nő. A film meg mintha a szerelemről szólt volna, meg a szeretetről, és a végzetről. Lehetett rajta nevetni is, úgyhogy nézze meg, aki nem akar szomorkodni.

Pénteken hiába rohantam munka után, nem tudtam odaérni a gyerektáncház elejére. Egy számról lemaradtam.
Mókásak ezek a gyerekek. Úgy értem fel tudnak vidítani. Van egy nagyhangú állandó vendég kislány. Olyan mint egy tornádó, de nem sodor el senkit, csak lendületben van, mozgásban. Őt nagyon kedvelem.

Tulajdonképpen egy csomó embert kedvelek a táncházazók közül. Tíz év alatt folyamatosan cserélődnek a táncosok, változik a "kemény mag" összetétele. Az elmúlt időszakban kilakult törzsgárda nagyon klappol. Én nehezen viselem idegen emberek közvetlenségét, semmiből jövő barátkozását. Most viszont olyan türelmes, tényleg barátságos emberekből állt össze a kemény mag, hogy még engem is sikerült "betörniük", sikerült elérniük, hogy a táncházon kívűl is jó szívvel gondoljak rájuk, és várjam, hogy újra nekik zenélhessek. Köszi!

Szóval ezeknek az embereknek, és az összes többi táncosnak köszönhetem, hogy szombaton egész nap a pénteki este járt a fejemben, mert olyan jól sikerült a táncház, akkora hangulat volt.
Azt hiszem nekem akkor kattant át a kapcsoló, amikor az Attila nevű srác egy Kettős kérés teljesítése után előrukkolt a sokat dícsért, fantasztikus délvidéki pálinkájával. Mindenki kért, és mindenki megkapta a táncot, amit kért. Hála, szeretet, aztán hirtelen vége, így megy ez.

Álmodtam is.

A boltban dolgoztam éppen. Egyedül mint rendesen. De a bolt sokkal tágasabb és szebb volt, mint a valóságban. Kétszárnyú üvegezett ajtaján keresztül három széles lépcsőfokon lelépkedve lehetett az utcára jutni.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy három nő ül a lépcsőn, és kedélyesen beszélgetnek. Legalább az egyikük gyereket várt.
Valahogy beszédbe elegyedtem velük. Az egyikük megkérdezte, nem tudom-e, hol lehet ilyen fehér kuktasapkát kapni, ami papírszerű anyagból készül. A szomszédos OMKER boltban tervezték hozzájutni, de az legnagyobb sajnálatukra bezárt. Hirtelen nem tudtam mit mondani, de aztán egyszercsak beugrott, hogy mintha évekkel ezelőtt láttam volna egy kuktasapka boltot valahol a Deák és az Erzsébet tér környékén, miután Robi barátommal kiléptünk egy söröző ajtaján, és a körút fele sétáltunk egy körútra merőleges utcán.
Bezártam a boltot, és a várandós nőnek felajánlottam, hogy elkísérem az említett üzlethez.
Az Andrássy utat elhagyva a balra elterülő Terézvárosi és Erzsébetvárosi rész teljesen máshogy festett, mint mikor Robival ott jártunk. Akkor is tágas terek tagolták a háztömböket, de most egy nagyobb tér kialakításával járó munkálatok is zajlottak nagyjából az Erzsébet térrel szemben. A növekvő tágasság egyre kellemesbre hangolta a városképet.
Nehezen, egyre nehezebben tájékozódtam. A nővel nem nagyon beszélgettem. Bizonygattam neki, hogy itt láttam azt a boltot pár éve.
Belül egyre jobban összezvarodtam. Nemhogy a megígért boltot nem volt sehol, de az utcák, vagyis inkább kis közök rendszerét is képtelen voltam felismerni. Egyre idegesebben járkáltam fel-alá. És amikor a kis sörözöt is képtelen voltam megtalálni, vagy felismerni, szinte kétségbe estem.

Szétszóratva

Szóval Rózsa királyfi háromszor esett darabjaira. Egészen pontosan háromszor szaggatták darabjaira az óriások. Háromszor rakta össze a kígyótestű lány, pontosabban a lány fejű kígyó a mese szerint. Harmadszorra a kígyótestet teljesen levetkőzve gyönyörű lány lett a megmentőből, és legyőzhetetlen vitéz a megmentettből.
Így megy az élet. Nem lehet teljesen fájdalommentes a három szétszaggatatás, és nem lehet kellemes kígyóbőrben csúszni mászni, de a jutalom nem maradt el.
Van remény emberek!
Csak előbb szét kell esni :)

Magamnak

Ideírom, hogy Mikóházán aludtam két éjszakát. Pénteken a nagyobbik szobában egy ágyon, szombaton a konyhában keltem fel éjszaka a padon. Hideg volt, kényelmetlen, a szám pedig hányás izű.

Andrással (nem a fiam, persze ki tudja, milyen kapcsolatban álltunk valaha) úgy meggyötörtük egymást a kertben, hogy még tegnap este is sajgot a jobb vállam, ha mozgattam a karom.

Két éjszakát Mónosbélen töltöttünk. András és Ágoston mellett aludtam a földön.

(Közben itt nyomogatom a telefonomat, és megdöbbenve látom, hogy a zenéim között ott éktelenkedik három sunás kép. Hát igazán kíváncsi lennék, hogy kerültek oda. Szívesen idebiggyeszteném őket, de attól tartok árthatna az így is kétes hírnevemnek.)

Beszülök ettől

Megy megint ez a Geréb balhé. Egyre szarabbul.
Évtizednél több ideje próbálkoznak a szülőmozgalmárok az állami szabályozás kicsikarása érdekében. Mindhiába.
Persze a köz hangulata sem teljesen kedvező az ügynek. Elég elolvasni a témában megjelenő híreket, posztokat stb. követő kommentáradatot. Totál tájékozatlan, ha otthon szülsz gyilkos vagy véleményhajtogatók, illetve intézményfetisiszták gyakják a kislétszámú sokszor kicsit szivárványharcos mentelitású otthonszülőket.
Egyébként szerintem nem olyan bonyolult ez a dolog. Minden anya el tudja dönteni, hol szeretne szülni, illetve egy jól felkészült bába tudja segíteni ebben a döntésben. Egyébként az otthonszülés lényege szerintem nem a hely, hanem a mód. A korházakban is meg lehetne változtatni a protokolt. Pl. Svédországban nincs automatikusan jelen az orvos a szülésnél. Van egy bába azt kész. Létezik a szültésház intézménye is, ami állhat akár a kórház kertjében is. De az is előrevivő lenne, ha a mostani intézményrendszerben a kórházak együttműködnének az otthonszülőkkel, és nem baszogatnák őket inkább ehelyett (tisztelet a kivételnek). Persze tudom, akinek a kezébe egyszer intézményes hatalom karült, az nehezen válik meg tőle.

Szar elviselni a totális egyéni felelőséget. Ez van. Nem is mindenkinek való.

Amikor mi jártunk az előkészítőre többször poénkodtam a születéskommandóval. Hogy majd olyan lesz, hogy otthon szül valaki, és feldobják, akkor jön a születéskommandó, és mindenkit elvisz. Na, majdnem. Ugye, hogy a valóság sokkal viccesebb mint én.

Pilinszky

32 évesen, így októberben késő este beütött Pilinszky.Huhh, nem egyszerű. Ez
sem. De jó. Ez is.

Sok boldogságot Misi!

Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.

Csöndes

Surányban a gyerekek kilencig aludtak szombat reggel. Ede szerinte a csönd miatt. Ez igazi ajándék.
Reggel felkeltem, lementem a konyhába, kinéztem az ablakon. A nagy diófán egy mókus szaladgált. Gyűjtöget. Lent az avarban, fent a fán. Közben Ágoston a többieket szórakoztatta egy kis reggeli stand up komédiával. Volt benne repülő, robbanás, minden irányban száguldás, és persze nudli. András közben nyugodtan lapozgatott egy könyvet, néha hangosan felnevetett Ágoston poénjain. Csak néha kért meg, hogy eresszem le neki az irodai szék ülökéjét, hogy aztán fellifteztetthesse magát újra.
Nap közben fát hordtunk a pincébe. András ügyesen segített. Ledobálta a pinceablakon, aztán lent szép rendezett halomba rakta Emese, meg Ede irányításával. Közben sört ittunk, aztán megettük Zsuzsu krumplifőzelékét.
Délután Ágoston felkiáltott, nézzétek, felszaladt a kutyus a fára:

Daninak sikerült lekapnia a kutyust a fán.
Este Fóton zenéltünk. Állítólag szörnyen lestrapáltnak néztem ki, pedig teljesen jól éreztem magamat.

Vasárnap Rákoshegy, eső, fáradtság, rántott hús, almás süti.

Ma pedig voltam gitározni.

Biztosnak tűnik

14 éve búvópatakként csordogál, fel-felbukkan bennem az érzés, hogy valami mást is kéne játszanom népzenén kívűl. Bizonyos stílusok, együttesek, zenészek - Ernest Ranglin Ball of Fire - Below the Bass Line, Marc Ribot, John Frusicante, hogy csak a gitárosokat említsem - gyakoribb vendégek a zenehallgatásaim alkalmával mint a népzenét játszó együttesek, adatközlők. Ez egyfelől nyilván jó, a másfelől nyilván nem.
Daniék esküvőjére készülve a poénból betanult slágerek próbalkalmai teljesen felvillanyozták a társaságot. Ez már a végső lökések egyike volt.
Végül a Specko Jedno, egészen pontosan az augusztus 19-i koncert, és Ádám biztató szavai adták meg a végső lökést. Pop zenét akarok játszani!
Zoli segítségével hozzájutottam ehhez a kínai Ibanez csodához:

Remélem tényleg csoda lesz, és nem tartogat váratlan meglepetéseket. Pontosnak tűnik, kényelmes - mit összenyagattak ezzel, amíg gitárt kerestem, hogy nekem kell eldöntenem kényelmes-e a hangszer, hát honnan tudjam, ha 14 éve nem volt ilyen a kezemben, és nincs viszonyítási alapom, aztán persze próbálgattam strato, meg telecaster formákat, és ez sokkal jobban bejött -, az árához képest szuper a hangja.
Mivel a gitár olcsóbb volt a vártnál, vettem egy erősítőt is.

Tisztában vagyok vele - ahogy ezt Bocó rögtön ki is találta -, hogy kezdetben a gyakorláshoz semmi szükségem erre. Azonban emlékszem, hogy milyen volt, annak idején hónapokon keresztül pöncögni az elektromos gitáromon hangosítás nélkül. Nem volt élvezetes.
Jövő hét kedden megyek az első órára. Belevágtam. Adtam magamnak egy utolsó esélyt, hogy alaposan megtanuljak egy új hangszeren játszani, hogy rendesen megtanuljak gitározni. És adtam magamnak egy új esély, hogy berobbanjak a popszakmába, amíg még nem vagyok túl öreg :)
Végül álljon itt egy a meghatározó élmények közül. Ernest Ranglint előbb beszúrtam, Ribotot már több bejegyzésben lehetett hallgatni, a Red Hot Chili Pepperstől meg mindenki ismer legalább egy számot, amiben a Frusicante gitározik. Szóval hátra van még a Specko Jedno. Bár az Őszibarack, és a Keresztút per pillanat a kedvenc számaim, jó klippet csak az Égősorról találtam, ami szintén jó szám, és így legalább látszik is a fantasztikus Rutkai Bori, és nem csak hallatszik.

Itt az idő

Ami a népzenét illeti.
Csütörtökön lement egy jó kis Gödör, és pénteken egy összeszedettségét tekintve kevésbé jó, de szintén nagy hangulatú táncház az FMH-ban.
Ha valamit ki szeretnék emelni, akkor az a drumul draculuj lenne a Gödörben. Felvétel nincs, emlék van. Extra jól sikerült. Én meg azt mondok, amit csak akarok.

A fentieknek megfelelően szombat reggel igen nehezen tudtam felkelni Daniéknál (mert szalmaözvegy voltam a hétvégén), de azért beértem dolgozni rendesen.
Már a délelőtt folyamán úgy döntöttem, hogy pár hétig még maradok kuszafogú, és délután kihagyom a fogorvost.
Inkább megbeszéltem Tompival (akit, ha jól értettem már senki sem hív így, csak én) is, hogy találkozzunk, ha már Szilárddal is. És nem bántam meg. Bár Krisztával az utóbbi időben ritkácskára (6 év alatt kb. 4 alkalom) sikeredtek a találkozók, nagyon jól éreztem magam. Tudtunk miről beszélgetni, és tudtam sokat nevetni. Aztán a kis triónk a véletlennek és a direktnek köszönhetően duplájára bővült, és a kedélyes, mély beszélgetést tivornya szerű hangulat váltotta fel. Köszönjük a Szicsek pálinka főzde támogatását, valamint köszönjük a Red Hot Chilli Peppersnek a remek hangulatot.
Ha valamit szeretnék kiemelni, az az éjfél környékén lezajlott templomlátogatásom az Örökimádás templomában. Bár a nyitott sörösüvegemet illendően a templom előtt hagytam, mint később a templomból kiráncigáló Viktortól megtudtam, a pap és a még jelenlévő hívek megrökönyödve nézték, ahogy a hátsó padban ücsörgök, és nem nagyon mertek/tudtak hozzám szólni. Csodálkoztam is, hogy mit keresnek ott ilyen késői órán, és hát kapva kaptam is az alkalmon, egy kis éjszakai Istenközelségre, hogy ne csak a feneketlen ivászat mindig. No, mint azóta megtudtam a Templomok Nyitott Éjszakája elnevezésű rendezvény talán utolsó vendége voltam az Üllői úton.

Vasárnap kiegyensúlyoztam Lajoshoz, ettem egy kis csirkehúslevest, aztán lesétáltunk a Duna-partra. Mire megjött Művész, elfogyott az energiám, és hazamentem.
A vasárnap estének voltak kellemetlen pillanatai, de egy alma megmentette az életem.

Lajos a hétfőnket is hozzákötötte személyével a hétvégéhez. Munka után ugyanis találkoztunk, hazajöttünk a fiúkért, és kikocsikáztunk Vecsésre repülőket nézni. Én végig szomjaztam, mivel a városban Lajosra várva megettem egy májas speciál csirkeszendvicset a csirkefalóban, és az teljesen kicsinált.
A planespottingról már Lajos is írt. Tényleg érdekes élmény. Rákoshegyen már többször jártunk a reptér kerítésénél, de ott csak oldalról lehet látni a gépeket. Itt tényleg a fejünk felett húztak el, szinte kézzel fogható közelségben. Ágostonról nem lehetett eldönteni, hogy lenyűgözik-e a gépóriások, vagy egyszerűen be van tojva. Andrást pedig az érdekelte legjobban, hogy melyik gép volt lézeres. Szerinte a végén már az összes.

Ja. Aki meg tud enni 13 száll ropit (rendes nógrádi) egy perc alatt, az vendégem egy sörre.

ani ohev, ma armastan bocs, de szeretem

1. Mark Ribot szerintem jól gitározik. De nem csak ezért szeretem. Sokféle zenét játszik, és ez nagyon szimpatikus. Tom Waits-szel (-cel?) is dolgozott, én pedig John Zornon keresztül ismertem meg. John Zornnak van egy lemezsorozata a Book of Angels (Masada Book Two).Tíz részból áll, minden albumot más zenekar, illetve más zenész játszott fel, Zorn, amenyire tudom a zenei rendező, illetve a komponista.
A tizedik könyv a már emlegetett Bar Kokhba - Lucifer, amin Ribot is játszik, de van egy saját lemeze is a hetedik könyv, Asmodeus. Asmodeus a kéjvágy (lust) démona, Tóbiás könyvében szerepel (csak a katolikus és ortodox Szentírásokban, mert a reformátusok a zsidó hagyomány alapján elvetették mint nem sugalmazott könyvet), ahol egy Sára nevű nőt tart megszállva, aki kicsinálja hét férjét a nászájszakán, míg Tóbiás Rafael arkangyal segítségével meg nem szabadítja a démontól.

Ez a Dagiel című szám.
"Örökké áldott, aki fölépít."

2. Az Oleviste (Szent Olaf) templom tornya gyönyörű. 159 méteres tornyával a középkori Európa legmagasabb temploma volt. A tallinni óváros keleti végében áll, nem messze a Laboratórium utcától, ahol az ukrán görögkatolikus templom (ha jól tudom, Észtország egyetlen görögkatolikus temploma) található, amit a Ljutjuk család gondoz. A legfiatalabb fiú után kapta András második neveként a Nesztort.
A templomhoz a Sulevimägi meredek, macskaköves utcáján lehet felkapaszkodni, ami a Vene (Orosz) utcából nyilik, ahol 2003-ban láttam II. Alekszijt minden oroszok pátriárkáját, kíséretével, meg a böhöm nagy fekete merdzsójával, és természetesen Afrat is ott volt.